Keserédes pillanatnak vagyok szemtanúja, amikor megállapítom, hogy ma már egyáltalán nem kell érdeklődni a környezettudatos életmód iránt ahhoz, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy a nejlonzacskó minden gonosz megtestesítője, ami egymaga - persze az üzletekben állomásozó, népes hadseregével - el fogja pusztítani Földünket. 

Már szinte sajnálom. Hihetetlen karaktergyilkosság áldozata. Szögezzük le, mielőtt azt hinnéd, védőbeszédet fogok mondani a műanyag szatyrok mellett: létjogosultsága nincs. Teljesen feleslegesen ártunk vele a környezetnek. Mégis egy ideje azon töröm a fejem, vajon miért pont a műanyag zacskó?! Miért lett éppen ő a bűnbak, aki elviszi minden más emberi tevékenység okozta környezeti kár balhéját?!

A sorozat második részében kritikus gondolataimat szeretném megosztani veled a napjaink Voldemortja ellen folytatott könyörtelen hadjárattal kapcsolatban.

Apokalipszis előtti, baljós állapotok

El fog kárhozni a lelke annak, aki ma úgy lép ki az utcára, hogy nem visz magával vászonból vagy függönyből varrt szatyrot. Aki leszakít egy zacskót a zöldséges ládáknál, aki 30 Ft-ért a kasszánál nejlont vesz, az bűntársává szegődik korunk minden hájjal megkent, sötét lelkű, folyton-folyvást kísértésbe vivő démonjának.

Már látom, ahogy szinte kettészakad az ország, és az apokalipszis kirobbantója egy nyamvadt, egyszer használatos nejlon zacskó, ami gyakran a hazáig vezető utat sem bírja ki. Valahol félúton feladja a harcot, és szabadon engedi foglyait, hogy a csomagtartóban szétgurulhassanak az import zöldségek és gyümölcsök.

Hithű nejlonfóbiások azonnal rávetik magukat e népekre, súlyos vádakkal állítva őket az Ökobíróság elé. Nem elég, hogy ezt a semmirekellő műanyagot megvették, amikkel lemészárolják a tengerek, óceánok élővilágát, melyek mikrodarabkáit kis állatkák gyomrában fogjuk viszontlátni; még arra is vetemedtek, hogy óriási távolságokat megtett, lédús világutazókat tegyenek a kosarukba.

Megbocsáthatatlan bűn, hogy láthatatlan pusztítást végző szállítás során kerültek az ő kis láthatatlan pusztítást végző műanyagzacskójukba, így bűnös a nejlon, bűnös az import áru és bűnös a vásárló. Ítéletük szerény kiközösítés, hiszen az Ökoközösség nem tűri meg a Zero Waste Birodalomban az ilyen gaztevőket. 

A bűnös vásárlóra az ítélet után kényszer-gyógykezelés és szégyenfal vár. A gaztevő célponttá válik, megbélyegződik, akinek lelkét meg kell tisztítani, és át kell vezetni őt az Igaz Útra. Online és offline egyaránt zajlik ez a folyamat - ki békés, ki elvakult módszerrel, de hittérít.

A példamutatás nehezebb lenne, és hiányozna belőle az a tűz, az a szenvedély, amihez oly megváltó érzés csatlakozni, és amiben osztozni másokkal magasztos és nem kevésbé fölényes pillanatokat nyújt.

Könnyű prédát elejteni nem dicsőség

Bár sokan vannak, és disznót győznek, mégis célba vettük őket, mert miénk a bátorság. A nejlon zacskót mindenki ismeri, mindenki használja nap mint nap, senkinek nem kell termékbemutatót tartani a közös ellenségről. A gaztevő népeket csupán arról kell meggyőzni, hogy milyen könnyedén likvidálható. Kampányok szerveződnek e köré, divat megmutatni, hogy kinek milyen hulladékmentes vásárlást sikerült abszolválni. 

Soha ilyen könnyen nem kaptunk még tapsot és elismerést alacsony teljesítményért, mint ma, amikor elég egy dobozban vásárolt húst vagy egy vászonszütyőbe kért kenyeret kiposztolni a közösségi médiába. E pillanatban szentté avatódunk, és olyan büszkeség járja át lelkünket, amit még a diplomaosztónkon sem éreztünk. Ez igen, megcsináltad! #muanyagmentesbevasarlas #gloriatkaptam

A gyenge ellenfél legyőzése olyan önelégültséget szül bennünk, mint amikor a vezér csatát nyer. Mit csatát, háborút! Amikor a(z egyébként embereket és Földet egyaránt kizsákmányoló fast fashion) ruhaüzletben visszautasítjuk a reklámtáskát, egész testet megbizsergető felsőbbrendűséget érzünk a sorban mellettünk állók felett, akik bűnösen elfogadják azt.

Ökotrendek

Ó, vászontáska, te vagy a fény, mely megmutatta nekem a helyes utat. De lehetnél egy kicsit szebb is...

Nem mondom, ahogyan a műanyag zacskókat, úgy a vásznakat is le kell valakinek gyártania. Stílusos megjelenéssel és otthonnal foglalkozóként hidd el, ha valaki, hát én megértem, ha mindenben a szépet keressük. Mégis ismét keserédes íz van a számban. Az ökotrendiség íze.

Amikor beautyként indult, mára önjelölt lifystyle titkok tudójának felcsapott vloggerek bicskanyitogatóan felszínt kapargató videókat készítenek környezettudatos tippeknek álcázott témában, valójában imidzsnövelő, célközönség kiszélesítő marketingcéllal, az keserédes.

Édes, mert hát ha átlátszó is, talán mondtak valakinek újat, lehet, hogy a mai tinédzserek általuk több információt kapnak erről, mint mi annak idején.

Keserű, mert álszent. Megmutatja a videóban, de sokszor látom, azt sem tudja, miről beszél. Teljesen nyilvánvaló, hogy még meleg az olló, amivel lenyeste a címkét az ökotermékeiről. Ki sem próbálta, lehet, hogy esze ágában sincs hosszú távon ilyesmiket használni, de most ő egy influenszer, akit megkeresett egy ökotermékeket forgalmazó cég, vagy pusztán annyira erős napjainkban az ökotrendhullám, hogy nem akart lemaradni róla, ezért gyorsan leadott egy rendelést egy zöld shopban, a videó előtti percekben pikk-pakk unboxingolta, majd bekapcsolta a kamerát, hogy megmutassa, ő már megtért. (Pár perce. Ja, nem, ezt nem mutatja meg.)

Persze nem akármilyen vászontáskát mutat meg, hisz a funkció valójában másodlagos. A lényeg, hogy szuperül mutasson az Instán, a trendi ökohashtegek nyomán ezrével záporozzanak rá a lájkok, és megkapja ő is az áhított glóriát a feje fölé, ami a Föld Megmentőinek ma kijár.

Legyen már szép az a vászontáska, a tartós szendvics csomagoló. Nem mindegy, milyen színű és mintájú az a mosható betét (?? WTF? mutogatod valakinek??), gyereknek a pelenka, a vattakorongot kiváltó arctisztító kendő vagy a vászon zsepi. A kézművesek és dizájnerek már ügyesen rácuppantak a témára. Én nem hibáztatom őket ezért, a piac mindig ott van, ahol az igény felmerül.

Csak úgy mégis. Persze, műanyag helyett fogunk egy környezetbarát anyagot használni, de amint ezek tömeges gyártása megkezdődik és előbb-utóbb túlkínálata fellép, már vajon lényegesen el fog-e térni elődjétől - vagy csupán anyagában, de gyártási folyamataiban kevéssé? És a túlgyártott maradékkal, amit nem lehetett eladni, vajon mi lesz? Megy a szemétégetőbe a H&M trikók mellé?

Az már nem annyira jó, ha elszakadt frottír törölközőnk ép részéből készítünk sminklemosó korongot. Egyre kevesebb helyen lehet majd úgy kiposztolni, hogy vastaps övezze, és veszélybe fog kerülni a glória. Egyszerűen nem fogja már megütni az ingerküszöböt, mert csak hasznos és öko, de nem trendi vagy szép. 

Na de mit szimbolizálhat ez a szerencsétlen műanyag zacskó?

A kárhozat útjára vezető nejlon egy ördögi csábító, aki azt suttogja a füledbe: használj engem. Az emberek többségének olyan, mint a drog, valahogy nehéz lejönni róla.

Még mindig azon gondolkozom, hogy szerezte meg a bűnbak hálátlan szerepét. Annyi minden más rászolgált volna erre, közülük többen talán még nála sokkal jobban is. Mégis ő kapta meg az Ökoközösség hadüzenetét - elsőként. Aztán most már a szívószál is kereszttűzbe került, nem sokkal később az egyszer használatos tányérok, poharak, evőeszközök, majd lassan minden hasonló használati tárgy elveszti a kegyelmet, és lekerül Schindler listájáról.

A nép pedig rendeli szépen Hongkongból az egydolláros fém szívószálakat. Nem akarja tudni, hol és hogyan készült, nem baj, ha jó sokat utazik, lényeg, hogy olcsón szert tett rá és #műanyagmentes, így meglesz a glória érte az Instán. A körülményekről meg senkinek nem kell tudnia.

Azért nem örülök, hogy trend a zero waste, a plasztikmentes élet meg úgy általában az ökolábnyom csökkentés, mert a divatnak van egy olyan sajátossága, hogy jön, aztán megy. Messze nem hagy maga után olyan nyomot az életünkben, mint mi a környezetünkben. Fellángol és lecseng. 

Nem baljóslatnak szánom, de óvatosan megjegyezném mégis, hogy a #műanyagmenteshónapok egy idő után unalmassá válnak a fogyasztók számára, nem lehet majd annyira feltüzelni vele a bosszúra éhes sereget. Ha egyáltalán az, mert egy része az ellenség - a nejlon zacskó - leigázásában már valószínűleg kielégítette bosszúvágyát, és hátradőlt. Ő már készen van, elvégezte a feladatát. Lelkiismerete elcsendesedett, megmentette a Földet.

Ez lehet a bűnbakképzés igazi hátulütője. Senki nem mondja a megtérítendőknek, hogy olvassanak a sorok között. Hogy nem a nejlon zacskó ellen szól a háború, hanem minden ellen, amit az képvisel. Ő csak egy negatív reklámarc. Hogy itt valójában arról van szó, hogy indokolatlanul pusztítunk mindennapjainkban. Hogy számos olyan szokásunk van, ami szinte kényelmetlenség nélkül átalakítható volna Földbaráttá. Hogy bizonyos lépések az ökolábnyomcsökkentő életvitel felé nem kerülnének plusz pénzbe és időbe, csak odafigyelésbe. 

Nem kergetlek illúziók közé, az Ökokközösség keménymagja így is ki fog vetni magából, ha pár napon belül nem lépsz tovább. Megdicsérnek, megtapsolnak kezdetben, de nem sokáig lesz ez elég nekik. Újabb és újabb bűnbakot fognak találni, míg már létezésedért is bűntudatot érzel. Vagy megbújsz láthatatlanul köztük, vagy elhagyod közösségüket, és magányos farkasként folytatod harcod megszállottság, radikalizmus, álszentség, látszatökoizmus, apokalipszis, címkézés nélkül - egészséges önkritikával, békés csatákkal. 

Kérlek, írd meg, mi a véleményed a kissé szarkasztikus köntösbe bújtatott gondolataimról, vagy fűzd őket tovább! Üdv,